AZANŐ
élet másodk feleségként
Példa cím
JELENTKEZZ TE IS!

ORSI (XV.fejezet)

"Két hónap kellett, míg már hazugságmentes találkozó jöhetett létre a gyerekekkel, megismerhették Orsit, elkezdhettek felkészülni egy megváltozott életre. Három év küszködésének, játszmahalmazának a végére tehettek így egy pici pontot. Orsi ebben a három évben megismerte önmagát annyira, hogy már pontosan tudta, nem fogja attól függővé tenni az életét, hogy egy másik ember elméjében milyen forgatókönyv szerinti film pereg és ebben milyen szerepet szánnak neki. Eldöntötte,hogy sem a férje, sem a gyerekek előtt nem fog rosszul értelmezett kíméletből, adásnak álcázott megtévesztésből élethelyettesítő rendszereket létrehozni.
Nem lesz könnyű út egyiküknek sem, de persze nézőpont kérdése, hiszen valószínűleg nincs nehezebb út az áléleteknél, a látszólagos boldogságnál, az erőszakkal kikényszerített helyzeteknél. Orsi felismert valami nagyon fontosat és történetének e pontján még nem dőlt el, hogy a házassága kibírja-e ezt a felismerést. Hogy valódi társat talál-e férjében vagy egyedüllétet a következő hónapokban, években.
Ha második feleség vagy, lehet, hogy Te is tapasztaltad, hogy van amikor könnyebbnek és egyszerűbbnek látszik belesimulni a látszatba és egy picit legalább elképzelni, hogy az valódi. S talán már azt is tudod, hogy senki nem dönthet helyetted abban, hogy megelégszel-e ezzel a látszat könnyebbséggel vagy a valódiság igazi könnyebbségét éled."

MÁRIA (IX. fejezet)

"Ha második feleség vagy, talán te is elgondolkodtál már azon, hogy ugyanaz a szó, ugyanaz a négy betű tényleg ugyanaz most is? Mit jelent az igen? Mit jelentett a szerelmednek előtte és mit jelent most? Mondhatod, ezek aztán a teljesen felesleges kérdések, valószínűleg senki nem tudja rájuk a választ. És te tudod, hogy a te igened valójában mit jelent? Mit jelent lecsupaszítva, illúzióktól megfosztva, csak egyszerűen úgy ahogyan kimondod, igen a másikra, az életre, a közös létre, a jövőre, s valamilyen szempontból igen a másik múltjára.

Igen, mindez akkor különösen jelentkezhet, ha a szerelmed már másnak is kimondta az igent. Már egy másik nővel kapcsolatban is érezte azt, hogy örökre. Máriát ez vitte az útra, hogy megértse a kapcsolatok bonyolultságát, a női lét lehetséges fényességét, speciális felelősségét. Hogy újragondolja magában a szeretet fogalmát, a szerelem jelentőségét.  Ahogyan át tudta lépni saját vallásosságának korlátokat állító falait, azt a felszabadító érzést is megélte, hogy nem kellett függenie spirituális tanácsadója rendszerétől sem. Ez sokat segített neki. Abban a felismerésben is, hogy az igen kimondása nem függést teremtett, hanem lehetőséget egy másfajta egységre.

Az első feleség csalódottsága, kudarcélménye s az, hogy mindezért Máriát tette felelőssé, a legnagyobb tanítómesternek bizonyult. Nem mondom, hogy mindenképp második feleségnek kell lenni ahhoz, hogy más módon nézzünk rá az életünkre, a női létünk kihívásaira. Hogy csak így juthatunk el a valódi igen felfedezéséig, egy másik női minta meghaladásának lehetőségéig. De ha már második feleség vagy, talán érdemes ezzel is számolni. Ki tudja, talán nem véletlenül második az az IGEN."

 

KRISZTI (XIII.fejezet)

"Krisztiéknél nagyon kevés volt a tér, a levegő. A sebek, amelyeket az előző házasságokból hoztak, csak részben gyógyultak, s az új sebek időnként még jobban fájtak. A férfi gyerekei folyamatosan, mint kis beépített ügynökök száguldoztak végig az életükön, sokszor látszott teljes képtelenségnek legalább egy kis szeretetet csiholni, máskor könnyebben mentek dolgok és hihetővé váltak az álmok, aztán azokat az álmokat újra felülírta valami más.
Kriszti a túlélést választotta, a férfi kidőlt. Elbújt az alkohol mögé, így „legalább” a kudarc magyarázhatóvá vált, a sebek nyugodtan felszakadhattak, a felelősség elillanhatott a pálinka gőzében. Nem tudott a nyomás alól sem emberileg, sem anyagilag kiszabadulni, ezért teremtett egy másik teret, ahol csak ő mozgott otthonosan, amiben garantáltan egyedül lehetett, s amiben feláldozhatta új családját. Az első feleség kiabortálta Kriszti életéből a férfit, ahogyan annak idején a férfi másik szerelméből a gyereket. S ünnepelte a sikerét, és a valamikori jó döntését, amikor régen kizárta a férjét a lakásból."


ILDIKÓ (VIII.fejezet)

"Ha második feleség vagy, különösen ismerheted, hogy milyen az, amikor még legszentebbnek tartott, legtisztább pillanataidban is ott lebeg körülötted valakik ítélkezése, mások nyílt és egyértelmű vagy elbújtatott, de attól még ugyanúgy meghatározó szándéka arra, hogy fájdalmat okozzanak neked. Van egy nagyon elgondolkodtató mondat: „a galambbal galamb nyelven, a farkassal farkas nyelven beszélj”. Szóval nem arra biztatlak, hogy etesd fel magad, csak arra, hogy ne a másik farkasa miatt edd meg esetleg a galambot."

KINGA (VII. fejezet)

"Fontos és lényeges lehet az a döntésed, hogy te nem vagy áldozat. Hiszen bárhová nézel, csak áldozati szerepbe csúszott szereplőket látsz. A férjed szüleit, akik elveszíteni érzik az unokáikat, a gyerekeket, akik miattad elveszítették az apjukat, az első feleséget-aki mindig is a családhoz fog tartozni ebben a felállásban-, akit megfosztottál a párjától és a biztonságától. Szóval áldozatokból van épp elég. A játszmák sűrű, sötét erdejében ez az egyik legterméketlenebb út. Ha már „te vagy a hibás mindenért”, akkor akár meg is törheted ezt a viselkedési mintát."

NOÉMI (VI.fejezet)

"Szeretnél igazán változtatni? Kész vagy arra, hogy Te magad a  békét válaszd, annak minden következményével ? Hidd el, ezek az igazi kérdéseid."

PETRA (XII.fejezet)

"Petrát sokat foglalkoztatták ezek a kérdések. A szerelem megélése általában nem kombinálódik erkölcsi dilemmákkal kivéve, ha nős férfi a szerelmed. Már a kifejezés önmagában is, hogy elszeretni - amit Petra jó sokat hallott akkoriban – számos érdekes dolgot vet fel. Mert mi az, hogy elszeretni? Megérezzük-e a különbséget vágy és összetartozás között? Túllátunk-e az újdonságon, a saját másikban látott tükörképünk szépségén? Ugye, hogy mennyire nem kérdések ezek, amikor „egyszerűen csak” szerelembe esünk és mennyire kérdések, amikor ezek az érzések egyben ahhoz a döntéshez is vezetnek így vagy úgy, hogy megélhetjük-e, vállalhatjuk-e a szerelmet.
Belegondoltál már, hogy mennyire másképpen indul a mi szerelmünk, hogy ezek mennyire a mi helyzetünk induló kérdései csak? Ugye? S mi minden múlik a válaszainkon. S annak a felismerésén, hogy persze általában nem vagyunk tudatában ezeknek a kérdéseknek, hiszen átadjuk magunkat az érzésnek, a szerelem szépségének, mégis tudomásul kell vennünk, nekünk más felelősségünk van és az ezzel való szembenézést nem spórolhatjuk meg."


ANNA (XIV. fejezet)

"Ha így van, akkor tudod, ez a tükör mindig elég kegyetlen lesz veled, hiszen a meg nem élt, még mindig vágyott, összehasonlítgatásokon alapuló élet tükre soha nem fog tudni olyat mutatni Neked, amiben örömödet leled. Így volt ezzel Anna is, aki „normál üzemmódban” nem volt sem elmebeteg, sem gonosz. Viszont hihetetlen sebességgel tudott pusztító módba kapcsolni, ha azt érezte vészesen fogy az ideje, hogyha nem szerzi vissza volt férjét, minden esélyét elveszíti a szerelemre, mert a férfi úgy tűnik mindent megad az új feleségének, ami neki járna, ami tulajdonképpen az övé.
Anna története a mi számunkra is számtalan tükör lehetőségét adja. Már a fogalmakon is érdemes elidőznünk egy kicsit. Régi, új, nekem jár, kontroll alatt tartom, az enyém, kudarc, elveszített lehetőségek, stb. Tisztázottak bennünk ezek a fogalmak? Képesek vagyunk arra, hogy ne adjunk energiát csak az elménkben létező dolgoknak? Meg tudjuk különböztetni a kudarcaink által felénk dobott vágyainkat a valódi szándékainktól? Egyáltalán, létezik a történeteinkben olyan, hogy kudarc? Vagy csak elvárás halmazaink buktak el, s ezeket összetévesztettük az életünkkel?
Tudunk mit kezdeni az újabb esélyekkel vagy elzárjuk magunkat, mert fontosabbnak ítéljük a sebeink miatti megtorlási szándékunkat, amelyeket aztán a végén úgyis leginkább önmagunk ellen fordítunk? Képesek vagyunk arra, hogy beszálljunk egy hőlégballonba, hogy legalább egy pici távolságot tartsunk a történeteink és magunk között, hogy egy adott ponton megpillanthassunk valamit, ami valóban a miénk? Mert mi is valójában a miénk? Lehet, hogy a saját szándékaink tisztaságán kívül semmi más."

LEA (XVI. fejezet)

Ha második feleség vagy, biztosan érezted már, hogy milyen nehézséget jelent, amikor a Te életed legfontosabbnak vélt ügyében látszólag rajtad kívülre került a megoldás. Mintha nem lenne ráhatásod, mintha egy idegen, számodra időnként fenyegetettséget jelentő személy szándéka szerint dőlne el a sorsod, hogy valaki, csak azért mert egy adott ponton hamarabb találkozott azzal a férfivel, aki most a Te életed párja, a Te életedre is döntő befolyással van. Hiszen a gyermek okán szinte minden, ami történne veletek, megvétózható, felülírható. Igen, hallom, ahogyan most, akik nem második feleségek azt mondják, még szép, hogy így van, a gyerek érdekei a legfontosabbak. S ugye hallod magad, ahogy már válaszolod is, de ki tudja, ki határozza meg, hogy mi a gyerek érdeke. Kié a valódi felhatalmazás?

Ez a kérdés különös erővel tört Leáékra. Mert az első feleség a férfivel való beszélgetés, a külföldre költözés szándékának megismerése után öngyilkosságot kísérelt meg. S az öngyilkossági kísérlet után még nagyon sokáig lábadozott ahhoz, hogy Párizs elszálljon az álmokból, mert a teljesen instabil környezetben nem merték itt hagyni a kisfiút, Lea pedig nem vállalta, hogy egy hosszú, küzdelmes út végén esetleg jogilag eljussanak oda, hogy megszerezve a szülői felügyeleti jogot, hárman kezdjenek el egy új életet Párizsban, az anyai láthatás kötelezettségének terhével.

Te, én, mi, ő, a szerelmünk, az életünk, az álmaink, a döntéseink, a vállalásaink, mi, ő és ő a múltból, aki nagyon is jelen van, mi mindannyian, időnként elviselhetetlenül sokan, vajon mit kell tennünk azért, mit kell megértenünk ahhoz, hogy az életet válasszuk?


KAROLA (XI. fejezet)

"Minden előjött mindkettejükből az utolsó nagy összecsapásban, amiben már nem volt veszíteni valójuk. A férfi most sírta ki magából az első feleség árulását, Karola pedig minden fájdalmát, minden megalázottságát.
A férfi szembesült vele, valahol akarta, hogy az első feleség küzdjön érte, hogy a seb, amit az ejtett rajta, ettől gyógyulni látszott. Karola pedig rájött, mindaz, ami az elmúlt hónapokban történt, hogy erőszakkal csinált magából egy másik nőt, féltékenységből, kishitűségből, a saját elméjében játszódó irracionalitásból fakadt.
A közös életet ott abban a pillanatban nem lehetett újra összerakni. A férfi elvitte a dobozait, de később óvatosan újra el kezdték felfedezni egymást. Segítette valamelyest őket, hogy az első feleség új párt talált, így ő kivonta magát a történetből.
Ha második feleség vagy, számtalan csatát vívhatsz, melyek zöme lehet, hogy nem is valóságos. Ha mindketten hoztatok sérüléseket magatokkal - ami szinte biztos - sérült részeitek elszabadulhatnak, s bizony nehezen kibogozható további fájdalmakat okozhatnak. Lehet, hogy hirtelen egy másik nő szerepében találod magad, s lehet, hogy beleszállsz egy olyan játszmába, amit soha nem gondoltál volna magadról. Lehet, de az is elképzelhető, hogy időben nyakon csíped mindazt, ami mindezekből nem te vagy, s ezzel el kezded gyógyítani magad, s mindazokat, akik még nem látnak tovább a sérüléseiknél. Ebben mindig van saját választásod."

LINDA ( XVII. fejezet)
"A férfi pedig a kisbabával a kezében becsöngetett a régi életébe és a régi feleség kezébe rakta az új kis életet. Az pedig elfogadta, befogadta őt.
Ha második feleség vagy és csinálod szerelemmel, szeretettel, esetleg küzdelmekkel a napjaidat, talán nem érted, hogyan is kerül ebbe a könyvbe Linda története. Lehet, hogy gyorsan ítéletet is mondasz, besorolod őt valahová és talán elborzadsz attól a világtól, amit megláttál belőle, s főleg attól, hogy ott tudta hagyni a gyerekét. Könnyen jöhet az ítélet. Linda történtét azért is tartom fontosnak, mert tudom, sokszor és sokan azonosítják ezt a gondolkodásmódot egyfajta női úttal. S nyilván nemcsak Lindáé lehet egy ilyen sors.
Thomas Mann írja csodálatos művében a József és testvéreiben, hogy az ember benne élhet a történetében, amit nem ért. Linda történetének valamennyi szereplőjére igaz ez. Csúszkálunk sokszor ide- oda és van, amikor csak hisszük, hogy értjük amit élünk. Ha második feleség vagy, különösen sokféle sorsot, történetet kell értened ahhoz, hogy a sajátod megkapja azt a fajta értelmét, ami átsegít a helyzeteken, ami miatt akkor is tudod, hogy miért vagy épp ott, amikor úgy tűnik, hogy sehová nem vezetnek az utak."